borboleta olvas

Ez a könyv nem szól semmiről. Sosem gondoltam volna, hogy meg lehet írni 130 oldalt (igazi pozitívum, hogy csak 130 oldalt) összefogó cselekmény nélkül, de Steinbecknek sikerült. A Kék öböl egy tengerbiológus (vagy valami olyasmi), egy maréknyi csavargó és néhány kurva mindennapjaiból egymás mellé rakott életképek összessége, amik csak úgy vannak. Néha úgy tűnik, hogy végre elindul valami cselekmény, de aztán mégsem. Néha teljesen felesleges, semmihez sem kapcsolódó mellékszálak tűnnek fel, majd maradnak abba befejezetlenül. Például a pocokról (vagy valami más rágcsálóról, nem emlékszem) szóló fejezet nálam azért erősen kiverte a biztosítékot. Ha nem tudnám, hogy nem így van, azt gondolnám, hogy Steinbeck meghalt, miközben a Kék öbölt írta és sosem fejezte be és ez igazából csak valami monumentális műnek az eleje. De nem, ez maga a mű.

A könyv ennek ellenére azért nem teljesen élvezhetetlen, Steinbecknek sikerül elég erős hangulatot teremtenie, éppen olyat, mint az Édentől keletre-ben, ami pedig nagyon tetszett. Csak többet vártam. Vártam valami történetet, mert ezek az életérzés regények engem valahogy nem tudnak megfogni.