borboleta olvas

Nagyon sok mindent már nem lehet elmondani a Sherlock Holmes történetekről.

A Sherlock Holmes kalandjai-ban a novellák olyanok voltak, mint a klasszikus görög drámák: a tényleges történések általában a "színpadon" kívül zajlottak le, és azokról csak a szereplők elbeszéléseiből értesültünk - a kinyomozandó... hát, fogalmazzunk úgy, rejtélyről, mert bűntény nem feltétlenül volt, a megbízó számolt be, a nyomozásról pedig Sherlock Holmes, miközben Watson otthon üldögélt. Ebben a kötetben viszont van akció, vér, gyilkosság, csupa izgalom az egész. Na jó, annyira azért nem. Watson minden egyes történet elején beharangozza, hogy ez aztán akkor sztori lesz, hogy csak na, még fortélyosabb, még rejtélyesebb esettel, még ügyesebb Sherlock Holmesszal. Én meg mindig bízom benne, hogy ez talán majd tényleg, pedig igazán tanulhattam volna már a hibáimból. Mert a történetek, középszerűek, helyenként erőltetettek és nem is igazán logikusak, és sosincs meg bennük az a cliffhanger, amit pedig várnék. Persze lehet, hogy csak én láttam valamivel több CSI-t, mint a korabeli közönség, és azért nem elég fordulatosak az elbeszélések, shame on me. De azt szögezzük le, hogy a Sherlock Holmes kalandjai-nál mindenképpen jobb ez a kötet.

Még csak annyit jegyeznék meg, de ez már igazán csak szőrszálhasogatás, hogy a filmekben az igazi British English-t beszélő szereplők nem úgy ejtették a neveket, mint ahogy azt a magyar ragozás alapján a fordító gondolta - a könyvben végig "Lestrade-del", Benedict Cumberbatch meg azt mondta, "lesztrád" és neki jobban hiszek.

Most így hirtelen felindulásból egyszerre három könyvet olvasok párhuzamosan. Általában nem szoktam ilyet csinálni, de A Dance with Dragons túl nehéz ahhoz, hogy vigyem magammal mindenhová, de akartam olvasni a villamoson, úgyhogy elkezdtem egy Sherlock Holmes novelláskötetet. Aztán nagyon unatkoztam bent az irodában, és gondoltam, majd online olvasok valamit. De a novelláskötetet nem volt meg a MEK-en, úgyhogy végül belekezdtem ebbe.

Tudom, tudom, a Sherlock Holmes kalandjai után azt mondtam, Sherlock Holmes-t soha többet, de időközben volt több nagyszerű Sherlock Holmes filmélményem, és azt egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ilyen szar történetekből lehet ilyen jó forgatókönyveket írni. És ahelyett, hogy azt gondolnám, vannak olyan zseniális forgatókönyvírók, akik képesek a lehetetlenre, makacsul ragaszkodom ahhoz, hogy igenis lennie kell jó Sherlock Holmes történetnek. És biztos van is, de minél többet olvasok, annál inkább biztos vagyok benne, hogy mégiscsak a forgatókönyvírók végeznek remek munkát. Annyira azért nem katasztrofális, mint a Sherlock Holmes kalandjai voltak, azt nehéz is lenne alulmúlni, de különösebben nem is jó. Egynek elmegy. Van akció, ami nagy előrelépés a novellákhoz képest, mert ott Sherlock Holmes sokszor egész napra eltűnt, miközben Watson otthon üldögélt (és ugye Watson mesél mindent E/1), és az eseményekről csak akkor értesültünk, mikor Holmes előkerült és elmondta, mivel is töltötte az idejét. Van bűntény, mi több gyilkosság, ami szintén előrelépés, mert sok novellában a végén kiderül, hogy még csak bűncselekmény se történt. Meg van egy középszerű, nem túl fordulatos történet, amit aztán az utolsó fejezetben még szájbarágósan el is magyaráznak - nem mintha nem lett volna előtte is egyértelmű minden. Ez határozottan idegesítő. Meg még csak annyit, hogy a foszfor zölden világít, amit kicsit nehezen tudok elképzelni, mint a pokol kénköves lángjait, de ez már az én bajom.